„Nádor” utca

Mitől nádor a Nádor?

 A szó jelentéséről annyit, hogy a dor  a király után a második legnagyobb országos méltóságnak számított a feudális Magyarországon, azaz a Szent Istvántól 1848-ig terjedő időszakban.

 A királyné és gyakran az ifjabb király is rendelkezett saját nádorral. A királyné udvarispánját először 1198-ban említik. Az Árpád-kor végén több esetben előfordult, hogy a nádori hivatalt kettéosztották, „dunáninneni” és „dunántúli” nádorságra.

 Az Árpád-ház kihalása utáni évtized anarchiával terhelt időszakában egyazon időben többen is viselték a nádori címet, nehezen meghatározható területi hatáskörrel.

A rendek először 1447-ben, Hunyadi János kormányzósága alatt választottak nádort. Az 1485-ben, nádorválasztás céljából tartott országgyűlésen részletesen szabályozták a nádor hatáskörét is.

A nádori cikkelyeknek nevezett törvénycikkek a következők:

   – A király választásánál övé az első szavazat,

   – A kiskorú király gyámja vagy gondnoka;

   – Király nem létében vagy a király serdületlen kora alatt országgyűlést hirdethet;

   – Nemesi felkelés (insurrectio) esetében ő az országnak főkapitánya;

   – A honfiak között felmerült meghasonlásokat kiegyenlíti,

   – A király és ország között felmerült meghasonlás esetében közbenjár;

   – Ha a király gyengeelméjűségnél vagy hanyagságnál fogva azt nem tehetné, vagy nem tenné, az ország szónokait meghallgatja,  és azoknak válaszol;

   – A királyi adományok alkalmánál felmerült panaszokat a király elé terjeszti;

   – Ő az országnak első nagybírája oly értelemben hogy a királyi méltóságon kívül, nagyobb vagy az övéhez hasonló bírói hatalma senkinek sincs,

   – A király távollétében annak helytartója;

   – A kunoknak főkapitánya és bírája s ezért tőlük évenként 3000 aranyat húz;

   – Dalmáciának bírája, amiért bizonyos dalmátszigeteknek jövedelmei illetik.

Forrás: Wikipédia